Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Miért éppen Ázsia? Miért éppen a keleti dráma?

2013.12.29

A körkérdést mi magunk tettük fel saját magunknak és társainknak egy internetes közösségi csoportban (mely több mint 800 tagot számlál), aztán izgalmas válaszokat találtunk illetve problémakezelési módszereket fejtettünk meg. Fogalmazhatnánk akár úgy is: mi mindenre jó a keleti dráma, és mit pótol? 

dongyi-poster.jpg

 

A válaszolók többségéről elmondható, hogy köztük igen sokan láttak több mint 50 drámát, de az sem ritka, aki 4-5 év alatt már túl van a 200. sorozaton.  

A sorozatok kitágították az érdeklődési kört, mert nemcsak a televíziós drámák, de a mozifilmek is nagy sikernek örvendenek a Távol-Kelet popkultúra-rajongóinak körében.  

A rajongótáborban vannak olyanok, akik eleve e kultúrához vonzódtak és vannak, akiknek új világot jelentett a teljes téma.  

1.

Találtunk olyan személyeket, akik nem találnak önmagukban magyarázatot arra, miért éppen ezeket a műveket nézik, csak összességében hirtelen megragadta őket:  

„6 év után sem tudom pontosan, hogy miért pont ázsiai filmek. De van bennük valami, ami odaszegez a képernyő elé”.  

„…nem lehet megmagyarázni pontosan, hogy miért köt le annyira, valóban sokszor tudod előre mi fog történni, vagy egy-egy sorozatból,  filmből, mi maradt ki a szokásos jelenetek közül. Mégis ma már csak ezeket nézem”,  

„ma már túl vagyok a 220- on, pontosan én sem tudom (mit szeretek bennük sic!). Szeretem bennük a történetet, a mondanivalót, a zenéket és az érzéseket, amiket a színészek átadnak „… 

2.

Akadnak olyanok, aki gyermekkoruk óta más kultúra iránti vonzódásuk okán jutottak el a drámákig:

– azok, akik például gyermekkoruk óta valamely keleti harcművészetet művelik (kungfu, karate…) és más vonzódásuk is van,

- azok , akik már az animekorszakba születtek bele, amikor a tévében elérhetővé váltak a japán rajzfilmek és lehetett már mangát kapni a könyvesboltokban, akik a playstation és egyéb keletről érkező videójáték csodák kedvelői illetve a J-kult egyéb válfajainak művelői, mint pl. Cosplay,

- azok, akik a három keleti nyelv valamelyikét fiatalabb korukban választották ki, és jelenleg valamely keleti tanszéken az egyetemeken intézményesített formában tanulnak kínai, japán vagy koreai nyelven … 

3.

Vannak olyanok, akiket közvetlenül érint a Kelet:

- azok, akik munkájuk miatt eljutottak már a Távol-Keletre vagy esetleg jelenleg is ott tartózkodnak ,

 - azok, akik valamely Kelet-ázsiai multinacionális vállalat alkalmazottai vagy volt dolgozói  és személyes kapcsolatba kerültek már ott élőkkel,

- azok, akiknek családjában közvetlenül is akadnak ezekből az országokból érkezett személyek (házastárs, barát, fogadott gyerek, stb.)… 

4.

Találtunk olyan rajongókat is, akiket az 1980-as évek hongkongi – japán filmhulláma ragadott meg:

- ez a 35-45 év körüli korosztály, akik a 80-as években voltak fiatalok, élvezhették a nindzsafilmek sokaságát és az akkori hirtelen japán gazdasági robbanást illetve Hongkong akkori akciófilm termését.  

A rajongótáborra nagyjából összességében jellemző, hogy leszokott a tévénézésről.  

Ez annál is furcsább, mert meg szerettük volna tudni, mikor vált tömegessé a jelenség, és legtöbben azt válaszolták, hogy 2008-ra datálható az általános indíttatás időpontja. Az évszám egyértelműen konkrét eseményhez kötődik: A palota ékköve (Dae Janggeum) című kosztümös koreai dráma volt a mérföldkő az általános koreai és keleti hullám elterjedésében. A sorozatot nem kereskedelmi csatorna, hanem az állami televízió (M1) vetítette először, majd többször meg is ismételte.   

Az egzotikum hatásos bombaként robbant, sokáig hiányzott a képernyőről a látványos, mesébe illő, megfelelő kép- és hangminőségű és mégis kalandos történet. A magyar történelmi témájú sorozatok már lassan 30 éve eltűntek a tévéből, elkoptak, tönkre mentek, a minőségük katasztrofális, újat pedig nem kaptunk. Ha mégis, az a borzalmas 20. század volt, amit pedig ki néz, ha szórakozni szeretne? 

A rajongók lassan teljesen megváltak az amerikai sorozatoktól és filmektől, de miért is? Ezt általában meg tudták határozni:

-  Túlságosan sok volt már a falakon csöpögő vér és erőszak, unalmas a nyugati szabados liberális ágyjelenet. Bár ez utóbbinak izgalmat kéne keltenie, de már nem hat,

- A nézők már menekülnek az X-Faktortól és társaitól, az agymosott show műsoroktól, teljes méretékben elfordulnak nemcsak az amerikaitól, hanem az azt követő európaitól is.  

„…, a sok amcsi, különböző helyszínelős sorozatok idegesítenek..” 

„ mert tudnak meg újat mutatni, és nem csak a szexről, drogozásról és halomra ölt emberekről szólnak" 

„nekem ez a szex-drog-kaszabolás dolog annyira nem hiányzik, hogy igazából fel sem tűnik, hogy nincs benne. Arra tisztán emlékszem, hogy mikor a legelső doramákat néztem, úgy volt tökéletes az egész ahogyan volt. Egyáltalán nem hiányoltam belőle a percekig tartó ágyjeleneteket. Mégis kerek egész volt minden.” 

„TV nálam csak sátoros ünnepeken van bekapcsolva....” 

„Az, hogy nem az erotikán van a hangsúly,  az nagyon jó (nézhetnék a mai kamaszok is), de az erőszak (testi v lelki is) bizony megvan és a "kaszt" rendszer, ami nekem új volt (Boys Over Flowers stb).” 

„Főleg humorosakat, izgalmasakat szeretek, iskolás témákat. … Nem is nézek amcsi filmeket, mert ezek olyan cukik..„ 

Ahogy összességében egyik csoporttag megállapította:

„Imádom a hozzászólásotokat. - Amit máris le lehet szűrni belőle - az-az a tény - hogy a fertőzéstől számított első naptól kezdve megszűnt a tv adások iránti érdeklődés. Viszont megnyúlt az ébren filmek nézésével töltött órák száma - és az alvás hiánya sem vetett véget a függőségnek.” 

Általában levonható volt a következtetés a válaszokból, hogy akár a koreai vagy kínai konfucionista ideológia, a keleti társadalmi normák, a hierarchia, a szülői tisztelet és a viselkedéskultúra jobban vonzza ezt a publikumot, mint a nyugati (európai-amerikai) demokráciák szabados, liberális világa.  

„Amerikai szemetet már régóta nem nézek, attól Korea nélkül is csömöröm lett. Én nem fordultam el a világtól, bár kétségtelenül nagyon vonzónak találom a koreai visszafogottságot, erkölcsi normákat, de tudom, hogy mindez egy európai számára csak álom. Összefoglalva: engem teljesen leigázott a dél-koreai kulturneokolonizáció.” 

Újra feltört volna a romantika egzotikum iránti igénye?  

Az 1798-tól útjára indult korstílus, a romantika Európában igen hosszan uralta a művészeteket, egymás után bukkant fel különböző országokban, különböző művészeti ágakban. Egyik jellegzetessége éppen az akkor elburjánzó egzotikum iránti vágy volt. Sorra születtek a keleti tájakon játszódó történetek az irodalomban, a festészetben. Divat volt a kínai kelmék és szőnyegek, fali tapéták használata, a nyugati, európai paloták megteltek japán, kínai porcelánkészletekkel, perzsaszőnyegekkel. Kutatók sora indult el felfedezni Ázsiát. Különösen jelentős volt Európában a magyar orientalisztika, melynek alapgondolatát saját őseink keresése szolgáltatta.  

Mintha most mindez kicsit újjászületett volna, de nem a művészek, hanem a befogadó közönség oldaláról. Nem kell ahhoz romlottnak lennie a körülöttünk lévő világnak, hogy újra feltörjön az egzotikum utáni vágy. Olyan ez az érzet, melyet közönségként megélhetünk, mintha filmet vagy sorozatot nézve ismeretlen távoli tájakon járnánk, ahová életünkben talán sokunknak nem lesz lehetősége eljutni. 

Nagyon érdekes asszociációkat kelt azonban az egész téma a magyar nézők körében, ami máshol talán az egész nyugati kultúrkörben nem tapasztalható. Sehol annyi japán szakos nincsen Európában, mint éppen nálunk, sehol annyian nem építenek Belső-Ázsiára jellemző jurtákat, sehol annyian nem vették kezükbe a középkori íjakat, nyilakat mint itt a Kárpát-medencében.  S persze megemlíthető, hogy Európában Magyarország volt az első szocialista ország, mely felvette Dél-Koreával a diplomáciai kapcsolatokat.  Japánnal pedig kapcsolataink több mint 150 évesek, az első japán irodalmi művet (A 47 Rónin) már az 1860-as években lefordították. Ugyancsak itt vetítettek először 2008-ban koreai drámát a tévében – egész Európában. A drámákban használt fegyverek egy része teljesen ismerősnek tűnik, a lovas harcosok látványa is olyan magától értetődő, mintha tán azok az íjak a mieinkek is lehetnének. 

Ennél feltűnőbb azonban az a nyelvi jelenség volt, amit nem is egy néző hamar észrevett. Jobb ezt tán titkolni vagy észre sem venni kötelező finnugor világunkban . A legextrémebb válaszadók ugyanis a nem szinkronizált kínai, tajvani és koreai sorozatokban maguk is észrevették, hogy az „apa”, „abocsi” szó rendkívül sokszor elhangzik. Minden nyelvrokonsági következtetés nélkül másnak is feltűnt már, hogy „Is-ten”, a japán „tenno”, a kínai „tian” és a koreai „Tengun” vagy a mongol „Tengri kán” hogy hasonlítanak egymásra. Akadtak olyanok, akik éppen ebbe szerettek bele vagy erre figyeltek fel először – ez csak és kizárólag a magyar rajongókra érvényes:       

„Amikor először hallottam - az apa, apuci - (tudom, hogy leírva nem egyezik a magyarral) - de az első hallás annyira elementáris volt, hogy innentől kezdve nem érdekelt, hogy nyafizós, c-s, vagy fura …” 

 

aizu---tsuruga-jo-sakura_shiro.jpg

 

Aizu Tourist Information engedélyével szabadon felhasználható.

 Ismét felbukkant a romantikus boldogságvágy és ideálvágy?  

Korábban egyszer magam is leírtam már, hogy ennek a szubkultúrának a létrejöttében nagy szerepet játszott a menekülés az ideálvilágba, a kiábrándulás a jelenből, távozás valahová messzire...( a valóságból? a válságból? az értékválságból?) Sok dologtól lehet elfordulni, de persze menekülni máshova is lehet, nem csak éppen Kelet felé visz az út. Ugyancsak emiatt születhettek meg a vámpírtörténetek vagy a „túloldalon” játszódó másvilági mesék, vagy akár a hagyományos, nyugati sci-fi is. Mind máshová visz, akkor miért nem vonzó már? Az ideális utáni vágyakozás csakúgy, akár az orientalizmus, a romantika korszakának volt egyik meghatározó jelensége. Ugyanide értünk volna vissza?  

Egy válaszadó szerint:  

„Lehet, de már "mindenütt voltunk". Azaz: a mesés Keletre a legnehezebb eljutni, érthető tehát, hogy ez lett vágyaink tárgya. Továbbá, ha nem is voltál Amerikában, már láttál mindent korábban a filmjeikből. Csak ők elszúrták, mert egyre többet mutattak a csúfból és gonoszból, míg Kelet megértette az ember szépség utáni vágyát.”   

faith---press-conference.jpg

Faith (2012) Press Conference - Kim Hee-soon, Lee Min-ho 

Az idealizálás valóban egy jellemzője a keleti drámáknak, filmeknek. A színész/színésznő maga is egy ideál, neve szerint is „idol”, szinte túl szép, hogy igaz legyen. Nemcsak kívülről, hanem viselkedésben is példát kell mutatnia. A drámákban a külső környezet megválasztása, különösen a drága, nagy költségvetésű történelmi sorozatok esetében szinte vetekszik azzal a mesteri elképzeléssel, ahogy a görögök kiválasztották egykor, hogy éppen hol álljon a színház . Minden gyönyörű a képeken. A selyemkosztümök, a 80 ezer dolláros kimonó, a fantasztikus katonai egyenruhák éppolyan jól ki vannak választva, mint a főszereplő legextrább és legújabb modellű okosórája, mobiltelefonja vagy akár a filmekben használt autók vagy televízió képernyők. Fantasztikus marketingfogás, minden tökéletes: az ember, a ruha, a frizura, a smink – mintha csak rajzolták volna. Ha elmennénk azokba az országokba, ahol e filmeket vagy sorozatokat forgatták, bizony ilyen szép embereket nem látnánk, hiszen több tízmillióból , sőt százmillióból válogatták össze őket.       

A castingban azonban nemcsak a külső, de a tehetség is meghatározó volt, kevés köztük az, akire valóban rá lehetne aggatni a jelzőt, hogy tehetségtelen lenne. Erről majd később, mert az ideális színészekről, popsztárokról külön kutatást végeztünk, annyi viszont mindenképpen megállapítható, hogy jelentős szerepük volt a közönség meghódításában.    

bae-yong-joon-------------2007-mbc--2-.jpg

MBC Díjátadó 2007 - Bae Yong-joon / Yon-sama - Koreai Idol

 

A keleti dráma hatásai:  

Nagyon sokan adtak olyan választ, hogy a keleti dráma elfeledteti a hétköznapok egyhangúságát, nyomorúságát, eltereli a figyelmet az élet problémáiról egy időre – szóval teljesen kikapcsol, mert „nem itt „ vagy „nem most” van, vagy mindkettő. A rajongók sokféle műfajt és sokféle témát kedvelnek és ismernek meg.  

Kiemelendő a szórakozva tanulás is, másik világ, másik kultúra, más verbális és nem verbális kommunikáció, emellett pedig igen alkalmas a nyelvtanulásra – olyan nyelvekére, amelyek nem zúdulnak ránk folyamatosan, nem ömlenek a csapból is. Szinte megmutatja, a világon nem csak egy-két nyelvet szükséges tanulni, hanem minél többet, annál jobb.    

További érdekesség, hogy egy idősebb generációt is sikerült a számítógép és az internet világába, korunk modern eszközeibe bevezetni. 60-70 esztendős nagymamák tanulták meg, hogyan kell kezelni a komputer gombját, hogyan lehet chatelni és azok, akik esetleg egyébként egyedül maradtak volna koruknak következményeként, így társaságra találtak. A téma összehozta az azonos korosztályt, magyar nagymamákat Erdélyből, Szlovákiából és a Vajdaságból, akik már az igazi – valós és nem virtuális világban is,  társalogni tudnak egymással, nem csak a drámákról. Innentől kezdve pedig ez már az odafigyelésről és saját magunkról szól.  

A rajongók azért is szeretnek ebben a világban mozogni, mert ahogy az az interneten másutt is megfigyelhető, a szociális hálókon létrejött társaságok tagjai egy idő után (átlag fél esztendő) a valóságban is egymásra találnak, megismerkednek, jó barátok lesznek. Így az internetnek nem csupán elidegenítő, elszigetelő hatása van, hanem össze is köti az ugyanolyan vagy hasonló érdeklődésű csoportokat. Ez történt a Kelet követőivel is, akik egyre több közös rendezvényen vesznek részt és sok ismeretség született már, amit A Silla Királyság ékkövének vagy a Palota ékkövének köszönhetünk.:)  

 

winter-sonata-poster.jpg

 

 Köszönjük meg a Magyar Televíziónak, mely rendkívül sok pénz áldozott erre a szórakozásra, és köszönet a fordítóknak áldozatos, önzetlen, ingyenes munkájukért!