Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hogyan is beszélnek az Ázsia-fanok?

2013.10.28

 

A kelet-ázsiai szubkultúra rajongóinak rejtett kommunikációja :) 

You say STAR, we say IDOL. Ez a gondolatsor egy K-pop fotóról jutott eszembe, amit rajongók közöltek az interneten lázadásuk nevében: 

 

k-pop-language.jpg


A KIVONULÁS ÉS A KELETI POPKULTÚRÁHOZ MENEKÜLÉS  

Menekülés a süllyedő Európa és Amerika értékrendjéből, a vulgáris káromkodó szövegektől, a durvaságtól, a tiszteletlen viselkedéstől, Bronx gettóinak egekig magasztalt, tanulatlan, analfabéta rapper drogosaitól, beteges elmék szabadon hirdetett bűneitől, és attól, hogy a hivatalos média mindezt isteníti.  

Hova vezet az út e szellemi nyomortanyából? Nos, valaki úgy véli, például a kifelé tökéletest hirdető, bár valójában tudjuk, hogy álarcos, keleti popkultúrába, amit el is fogadunk, és amelynek gazdasági hátterével, történeti 5000 éves múltjával a totális szellemi-erkölcsi hanyatlás felé tartó Európa és a kiskorú, 200 éves, bevándorlók tanyáiból lett állam, az Egyesült Államok nem képes versenyezni.  

HOGY BESZÉL AZ ÁZSIA-FAN? - A SZUBKULTÚRA NYELVE 

A legtöbb szubkultúra - ellenkultúra kitermel magának egy rétegnyelvet, amit csak a csoporthoz tartozó szűk körben értenek. Az ellenkezés szótára ez, távolodás az Európát és az észak-amerikai kontinenst uraló angoltól, az amerikaiaktól a Távol-Keletre.  

A fenti képnek minden egyes mondata azt sugallja: "TE azt hiszed, hogy őrültek vagyunk, MI azt hisszük, hogy te egyszerűn csak normális vagy", de valójában azt gondoljuk, hogy „azt hiszed, fejlett vagy, de rég lemaradtál”.  

Bár a fotón csak koreai szavakat látunk, a sor a nyelvhasználatban még a japánnal is megspékelhető, hiszen a "bocsánat" már "gomen" lett, a "köszönöm" meg "arigatou", a "jó éjt" pedig csak "oyasumi ", az elköszönés "sayonara", esetleg "mata ne", a bátorítás "huájting" (kr.) vagy "gambane" (jp.). A képregény csak "manga" lehet vagy esetleg "manhwa" (kr.), a rajzfilm pedig "anime". 

HOGY VISELKEDIK AZ ÁZSIA -FAN? - A SZUBKULTÚRA VISELKEDÉSE 

Ennek a kulturális jelenségnek az egyik legmeghatározóbb eleme, hogy főleg a virtuális valóságban terjed – mert a hivatalos média csak érintőlegesen engedi létezni. Ezért itt íratlan szabályok uralkodnak a kommunikációban. Bár magyar derék nem hajlik, szokták volt mondani, mégis hatással van rá a Távol-Kelet viselkedéskultúrája. Az Ázsia-fan megköszöni, ha beveszik a csoportba a Facebookon, Szinte mindenki mindenkinek köszönetet mond a segítségért, és általában a többség mindenkinek segít - ismeretlenül is. A messziről, 8-10 ezer kilométerről író társak hozzászólásainak pedig a legtöbb rajongó örül, mert íme, ott is tudomásul veszik, hogy egyáltalán létezünk! Ha pedig valaki megtud valami újdonságot, akkor nem rejti el az információt magának, hanem másoknak is továbbítja, ellentétben a nyugati birodalmak imádóival. (Nem véletlen, hogy pl. Psy a szociális hálón 1 milliárd klikket zsebelt be - ez a reklám így ingyen volt.) Ha valaki káromkodik vagy beszól, annak hamar „leveszik a fejét”, ha türelmetlenkedik, akkor a többiek gyorsan türelemre intik.  

Sajnos azonban manapság még számtalan, internetes közösségi hálón olvasott komment tanulságaiból lehet levonni: ha valaki Japán, Kína és Dél-Korea kultúrái felé kacsintgat, az jobb esetben „szegénykének elment az esze” (a sajnálat hangsúlyával), kicsit rosszabb esetben egyszerűen csak nem veszik tudomásul, mit csinál éppen és hagyják egymagában, azaz nem törődnek vele, legrosszabb esetben pedig jön az igen tipikus „ferde szeműzés”. Mert azt aztán szabad! Valahogy ilyen és ehhez hasonló stílusban: „az ázsiai haverjaid”, a „kínai barátaid” – mert mi is lehetne más, ha keleti?, a „jön a sárga veszedelem”, „a csúf kis sárga emberkék” és sorolhatnánk. S persze mindenki úgy tesz, mintha nem Samsung lenne a telefonja, Toyota az autója vagy Yamaha a motorja, és nem az Ázsia Centerbe járna cipőt venni vagy nem látott volna walkmant, PlayStation-t és sorolhatnánk. Nem is csoda, ha ezután a fandelikvensek menekülnek, és elkezdenek egy olyan titkos nyelvet találni maguknak, amit a kirekesztő többség már nem ért meg.  

A RAJONGÓTÁBOR MEGOSZLÁSA - AVAGY AZ INTELLIGENS SZUBKULTÚRA 

Talán ami legfeltűnőbb megkülönböztető jegye az Ázsia-rajongók táborának, az nem egyszerűen maga az eltérő nyelvhasználat és viselkedés, hanem az általános kulturális jellegű érdeklődés. Lehet, hogy ez épp a popzene vagy a szappanopera szeretetével kezdődik, de később mindenre terjedően kihat: óriási előny és hatalmas különbség az eddig feltűnt, züllöttséget igenlő ellenkultúrákhoz, undegroundhoz, szubkultúrákhoz képest, hogy az ázsiai, keleti populáris kultúra révén a rajongó belelát a keleti tradicionális kultúrába is (vallások, irodalom, színház, filmek, kulturális események, múzeumlátogatás) és egyúttal megtanulja annak szókincsét is – legyen az japán, koreai vagy kínai vagy akár mindhárom. Lévén, e tudás nélkül nem sokat értene még egy tizenéves korosztálynak szánt iskoladrámából sem! No, és mindezt, hozzáteszem, nem iskolai vagy társadalmi kényszer révén, hanem szórakozva.  

Az Ázsia–fan legtöbbször a szépet akarja látni abban, amit szeret, így az Amerika-imádóknak, a Hollywood-i vértócsákon felnőtt nemzedéknek mintha csak ezt üzenné: „Ti Walt Disney buta figuráit bámuljátok, mi pedig a gondolkodó, sőt gondolatolvasó robotokat.  A ti tini hőseitek menő cuccokban járnak iskolába (roncs iskolabusszal), a mieink egyenruhában ugyan, de sinkanszennel vagy olyan luxusautóval, amilyet még unokáitok sem fognak látni. A ti hőseiteknek az a fontos, mennyit buliznak Miamiban, és hogy ki tud cifrábban káromkodni, sőt lehetőleg nemileg is eltévelyedett legyen (hogy tudjunk legalább a diszkriminációról beszélni), az sem baj, ha drogos szegényke, mert éljen a liberális értékrend. A mi hőseink viszont legfőképpen azon versengenek, hogy a legnevesebb egyetemre járjanak és a legjobb munkahelyeket szerezzék meg. Mert aki nem, azt lenézik. Amíg ti Blikk Magazint és Storyt olvastok, nekünk csak az egy Mondo Magazin jut. Míg ti Brad Pittet idézgetitek és Lady Gaga hányingert keltő, perverz, undorító performanszait bámuljátok nagy kedvvel (amit több ázsiai országból egyszerűen kitiltottak), addig a mi kedvenceink diplomások vagy szakirányú végzettséggel rendelkeznek, sokuk 3-4 nyelven beszél, és ha 2 percig rázza is magát a színpadon – mert ez a dolga -, utána hajlongva köszönti a közönséget, és hihetetlen tiszteletet mutat, mert az előadás csak a színpadon érvényes, a való világban véget ér a dekadencia. Igen, MI ismerjük a ti világotokat, de TI nem a mienket, sőt lenézve nem is akarjátok megismerni – mivel többet tudni igazán bosszantó!”  

Amúgy az Ázsia-fanok társasága igen sokrétegű diakrón és szinkron értelemben is: a tizenéves anime-rajongó, a huszonéves japán/kínai/koreai szakos egyetemi hallgató, a 30-as/50-es éveiben járó értelmiségi, a fiatal diplomás munkanélküli, az 50-es/60-as nagymamák és nyugdíjasok tábora – azaz igen széles társadalmi rétegeket képvisel – éppen ezért sok benne a tapasztalati, szellemi tartalék és az ifjú tehetség. Már a 15-18 évesek is maguktól állnak neki fordítani, filmfeliratok, sorozatfeliratok, popzenei vagy irodalmi cikkek, hírességek életrajza aztán történelmi személyiségek sokaságának története és folytathatnánk a sort! Mindegy, mit is fordít, mert nyelvi gyakorlatnak nagyon is megfelel, ha magától áll neki! Van is munka elég, mert ez egy 5000 éves kút, ami szinte kimeríthetetlen és egzotikusan vonzó ismeretlen.  

KELET-ÁZSIA – A LEGERŐSEBB LÁNCSZEM 

Valami kimaradt volna? Igen. Még hosszan lehetne sorolni, mit miért nevezünk úgy, ahogy … de alapjában véve inkább el kellene gondolkodni azon, hogy a szórakoztatóipar homokórája, ha lassan is, de pereg! Változnak az idők, változik a gazdasági – politikai erőegyensúly, és vele együtt a divat. Akié a pénz, azé a hatalom, jelenleg pedig épp a Távol-Keleten halmozódott fel a Föld legnagyobb arany- és devizatartaléka (Kína, Japán, Tajvan, Hongkong…), így az Egyesült Államok ismételt „majdnem bedőlése” után (ami már nem sokat várat magára), el kellene gondolkodni azon, vajon érdemes-e még egy romba dőlt birodalom álmait kergetni, vagy helyette válasszunk inkább más úti célokat a kultúra terén is. 

 Tanuljunk-e más, új kifejezéseket, ismerjünk meg más tartalmakat, izgalmas sokféleséget – olyat, amiből tanulni és gyarapodni is lehet, és ami nem az agymosott semmi mocsarába húz?  

A kérdés az, mit akarunk valójában? A fejlődést választjuk (3D, 4D, 8D Sony - technikát és képminőséget, high-tech hangzásvilágot, 580 km/h-val száguldó Maglev-vonatot, beszélő házi robotot és liftet a Holdra? Vagy inkább maradunk Hollywoodnál?

 

 Köszönet, ha elovasod e hosszú litániát, mert rólad is szól! :)