Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

BLOGOLOK - Távol-Kelet kulturális exportja, avagy miért nincs nekünk is...

2017.10.16

city-hunter-poszter.jpg

1. TÁVOL-KELETI KULTÚREXPORTŐRÖK - Amire nem válaszoltak a japán, koreai, kínai tanulmányok, újságok és mindenféle tudós okosságok, végül egy akadémiai földrajzkönyvben csak megtaláltam. Ezt viszont nem írta: A világ legnagyobb kultúrexportőre - ki gondolná, de egy ENSZ általi összesített jelentés szerint, jelenleg már 2013 óta: KÍNA!

 

S hogy ismét lemaradtunk volna egy információról? Miért is? Persze nem mindenkinek érdeke, hogy ezt megtudjuk - a kultúra exportőrei heves "soft power" harcokkal próbálják megvenni a lelkeket és megnyitni a pénztárcákat, s tagadni a feledést, vagy hogy kimentek esetleg a divatból. A Földet - ún. kulturfödrajzi értelemben - régiókra osztották fel, hogy skatulyákat alkossanak, mert "rend a lelke mindennek". A tankönyv ilyen beidegződéssel meg is alkotta a nyelvi / vallási gondolkodás mentén elosztott Földet, és ki is felejtette belőle a keleti szögletét - kínait és japánt jelölve meg csupán. Az amúgy 2010-ben kiadott, akadémikusok által nyugatról összezanzásított, 1500 oldalas könyvből megtudhatjuk, hogy a kulturális export nem populációs alapon történik, hanem a fejlettebb technikájú népek adnak el kultúrát a fejletlenebbnek, ezért Szingapúr és Tajvan előbbre jár, mint Kína avagy India, mert a kis jóléti államok vezetnek (Ekkora hülyeséget! sic.). Érdekes, valószínűleg az elvtársak lemaradhattak egy-két gondolattal, biztos ősi könyvekből sikerült megfigyelni, s megtapasztalni a jelen fejlődési tendenciáit, mert mire kiadták alkotásukat, az teljesen elavult! Mivel akkorra már Kína és India mégis jól belehúzott.

 

A kultúra exportja bár fejlettségi kérdés is, mégsem veszünk szingapúri filmeket és sorozatokat, ha ilyet nem is készítenek avagy promotálnak. Az első távol-keleti kultúrexportőr JAPÁN volt, aki gazdasági kapcsolatrendszerének és hihetetlen technikai fejlődésének köszönhetően techkütyükkel, animékkel és mangákkal, sajátságos világával és extremizmusával hódította meg a fél Földet, a többi pedig mind a zászlóshajó után evezett: Miután a nindzsamozi kimerült, megjött HONGKONG és a kungfumesterek, majd amikor ez is lecsengett, kisebb űr után újabb eredeti ötlettel özönlötte el DÉL-KOREA ill. drámagyárai és K-POP-képző üzemi egységei a piacokat. Aztán mikor azt gondoltuk volna, hogy már vége, több tartalék nem maradt, a kelet kifulladt, megérkezett a KÍNA-biznisz, a "hánriu", és eljött a kínai wuxiadrámák, pandák és egyéb cukiságok kifogyhatatlan tárházának korszaka!

 

De egyet ne feledjünk - az nem elég, ha van pénz, technikai fejlődés vagy high-tech gépek, mert a kultúra hagyomány, kreativitás és a mögötte lévő 1 000-5 000 év, ami tartalékot képez még az elkövetkezendő akármennyi esztendőre is! Ezért nem fogunk szingapúri mesét nézni vagy lichtensteini drámákat - mert a kultúrexport csak a mögötte felhalmozott populáris és tradicionális kultúra meglétével együtt lehetséges és érvényesülhet!

10856_800x600.jpg

2. KULTÚREXPORT MAGYAR MÓDRA - GONDOLKODJUNK EL RAJTA, nekünk miért nincs, és mi miért nem válhatunk jeles kulturexportőrré?! Miért csak importálunk és termeljük a deficitet?

Ezek szükségeltetnének, de hiányoznak hozzá:


- Hirtelen kiugró "gazdasági és technikai csoda", hiányzik a technikai innováció, a finanszírozás lehetősége, és világgá szaladt az elektronikai agykapacitásunk!


- SAJÁT gyökerű, egyedi populáris és hagyományos kultúra terjesztésének szándéka: két pofára esszük a másét, ahogy a lengyel tejet, a szlovák csokit és az amerikai hulladékot fogyasztjuk a valóságban, ugyanazt kapjuk a kultúrában is: latin telenovellát, amit eredetileg a favolák Hamupipőkéinek szántak, Erdogan hódítani vágyó propaganda-sorozatait, és vulgáris, végtelenül lebutított Hollywood-i történeteket az amerikai álomról, ami mára nem létezik. Éppen termeljük az államháztartási mínuszokat vele, ezért ideális fogyasztók vagyunk az exportőrök számára.


- Alkotáshoz először meg kell találni a SAJÁT menő műfajainkat, területeinket (ami nálunk nem a film és sorozat). Nem véletlen a kép a szöveg alatt: őt Vietnámtól Kubáig szerették a gyerekek! Vajon mikor lesz nekünk ismét saját Vukocskánk? Például a rajzfilm bejött, az operett, a gasztronómia, a néptánc is, de modernség nélkül a tradíciót sokkal nehezebb eladni, valamilyen új és populáris műfajra is szükség volna! Szortírozni kell a külföldre eladható "kulturális terméket" és a hazai piacra való "szemetet" illetve a túlságosan is "művészkedő" kulturális alkotásokat, amit nem is a közönségnek, hanem önmaguknak szánnak az alkotók. Mi is kellene ehhez?: Kreativitás és eredetiség, ötletek.


- Pozitív országimázs: nos, az minden csak éppen nem pozitív, ha Attila király legrettenetesebb és legijesztőbb festményét sötét háttérrel kipakoljuk a Kurultájra, és ijesztgetjük vele a fél világot, hogyha lehet, tele legyen a gatyájuk, hogy mi milyen rettenthetetlenek is vagyunk, s közelünkbe ne merjenek jönni, mert a "magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket"!!! Ez nem a megfelelő út, de legalábbis attraktívnak egyáltalán nem mondható! Ezért nem nézünk mongol filmet sem, csak ritkán, hanem emiatt választjuk a koreait . Elsődleges a tudás és tehetség - de: Az sem mindegy, eltekintünk-e a külsőségektől, mert a boltban is a csomagolást vesszük meg! Ezt még Shakespeare is tudta: "Színház az egész világ"! Az emberek a szemükkel hallgatnak zenét, a fülüket csak azután nyitják ki! Kellemes, szép, tökéletes fellépés, kirakati babák - mint minden áruházban, a piacokon erre van szükség! Mi sem vásároljuk meg a rothadó almát, akkor miért akarnánk eladni? De éppen ezt csináljuk, ezért nem visszük semmire....

Azért még reménykedem....