Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Queue (bianzi 辮子) - A mandzsu copf divatja

2017.09.04

bbjx2.jpeg

Queue (bianzi 辮子) - a copfos kopasz fej. Eredetileg a mandzsu elnyomás szimbóluma volt. Tudnak róla, hogy korábban dzsürcsi, xiongnu, kitaj, mongol nomád törzsek is hordták ezt a viseletet, nem csupán a mandzsuk (altaji nomád stílus) ...

 

A han azonban barbárnak tartotta ezt a frizurát, hiszen Konfuciusz mondta egykor: "Kuan-csung nélkül bizony (barbár módra) kusza hajat és balra hajtott kabátot viselnénk."
 

1622: Nurhacsi ( 努爾哈赤), későbbi nevén Qing Taizu (Csing Taj-cu) császár, mikor elfoglalta a Liaodong (Liaotung)-félszigetet, és egyre nyomult délnek, először kérte az elfoglalt területek lakóitól, hogy vágják le kopaszra a fejüket, ezt hívták úgy:  "xiaofa" (削髮). A tisztviselők nem voltak hajlandók megválni megszokott han frizurájuktól, ezért kivégezték őket, mire lázadás tört ki a mandzsuk ellen. A lázadást vérbe fojtották a megszállók.

 

1630-ban és 1631-ben is hasonló rendeleteket hoztak, de az ellenállás miatt mindig vissza is vonták - ideiglenesen persze. Elterjedt a mondás:"ha meg akarod tartani a fejedet, ne tartsd meg a hajadat, ha megtartod a hajadat, nem tarthatod meg a fejedet!"

 

1645: Nanking elfoglalása után a Ming Birodalmat megszerző mandzsuk végül rákényszerítették a kínaiakra a copf és a mandzsu ruhák viselését. A hanok mindössze 10 napot kaptak a hajuk levágására, ha nem akarnak meghalni! Ez volt a „queue - rendelet” (剃发令), végül a kényszer működött.

 

1890-től folyamatosan - a rezignáció, tiltakozás kifejezéseként - elkezdték levágni a copfokat a kínaiak, mígnem 1911-ben, a köztársaság megszületésekor eltűnt a kötelező mandzsu viselet.

 

que.jpg

Forrás: Polonyi Péter: Kína története 1988., 84-86.old
http://www.chinaheritagequarterly.org/features.php?searchterm=027_queue.inc&issue=027

 

A helyzet kritikus lett, amikor az újonnan megválasztott köztársasági Nemzetgyűlés felvette a kérdést.  A legtöbben egyetértettek abban, hogy mivel a diplomáciai és a hadsereg tisztjei már levágták a hajukat, és nem lett osztályrészük megvetés, itt az ideje, hogy a trón elhatározza az ügyet egyszer és mindenkorra. Néhány konzervatív tiltakozott. Végül 1910. december 12-én a tagok megállapodtak abban, hogy mivel a copf nem állt összhangban az alkotmányos kormány szellemével, a trón minden kínai diáknak, diplomatának, kormányzati tisztviselőnek és katonának lehetővé teszi, hogy eltávolítsa a frizurát.

 

1911 elején egy kormányzati iskola több száz hallgatójából pl. csak tíz tag fáradozott a copfos hagyomány fenntartásáért, a többiek megváltak hajuktól. Annak ellenére, hogy a copf kezdett kimenni a divatból, a hivatalnokok körében valójában mégis valamiféle ellenérzés volt a "külföldi haj" ellen.

 

Végül 1911. december 7-én, két hónappal a formális lemondás előtt, a hercegi kormányzó elrendelte, hogy minden császári alattvaló teljesen szabadon viselhesse a haját oly módon, ahogyan az neki tetszik.

http://www.chinaheritagequarterly.org/features.php?searchterm=027_queue.inc&issue=027

yuan_shikai_as_governor_of_shandong.jpg yk.jpg

Yuan Shi-kai copffal és copf nélkül

"Yuan Shi-kai (Jüan Si-kaj) katonai vezető és miniszterelnök copfja levágásával jelezte a leszámolást a múlttal, és nyilvánvalóvá tette a szakítást az őt addig támogató császári udvarral.

 

A copf levágásával Yuan forradalmi külsőt öltött, 1911 után a felkelők utánozni kezdték ebben. Hamarosan a copf hiánya lett a forradalmárok elsődleges ismertető jegye. 1991-ben kitört a lázadás Wuchangban a császár ellen. Puyi (Pu Ji) apja kinevezte Yuant a hadsereg parancsnokának, ám az mikor 1912-ben Nankingban kikiáltották a köztársaságot, átállt a lázadókhoz. 1912-ben elérte a császár távozását."

 

Wim Schmitz: Kína 100 kép-100 tény 1912. 154.old. 2008. Alexandra Kiadó

py.jpg

1917-ben az udvar restaurációs próbálkozása idején Hszü Si-csang elnöksége alatt történt a következő. Az esetre Pu Ji, az utolsó mandzsu császár emlékezik vissza (aki még a mandzsu nyelvet is csak egyetlen szó erejéig tanulta meg). „Egy hatvan feletti pekingi ember mesélte, hogy a köztársaság hetedik évében, amint Hszü elfoglalta az elnöki széket, a pekingi utcákon újra elszaporodtak a mandzsu nemesek kocsijai, és divatba jött a mandzsu hajviselet is…”

 

Az utolsó császár egy külföldi mestere, bizonyos Reginald Fleming Johnston hatására sajátította el a nyugati szokásokat és szabadult meg a copfjától, melyet szintén emlékirataiban rögzített: …”Elhitette velem, hogy a nyugati ember a legokosabb, legcivilizáltabb, ő pedig még köztük is a legműveltebb. Talán ő maga sem gondolta, hogy ilyen mélyreható benyomást gyakorolt rám. …. Arra a gúnyos megjegyzésére pedig, hogy a kínai copf olyan, mint a disznó farka, levágattam a hajfonatomat is”.

 

1913-tól a Belügyminisztérium többször kérte a Tiltott Városban ekkor még fennálló ún. "kis udvar" kancelláriáját, hogy „a régi zászlós mandzsuk” is szabaduljanak meg hajviseletüktől, ám a Tiltott Város továbbra is hosszú éveken át megtagadta a kérést, és a „copfosok birodalma” volt. „Most Johnston kérésére én váltam meg tőle elsőnek. Néhány nap múlva az ezernyi varkocsból csak hírmondó maradt, három kínai nevelőm és a kancellária néhány főméltósága maradt csupán hű hozzá” - írja az ex-császár.  

 

„A copf levágása miatt a császári özvegyek hosszú ideig siránkoztak, és mestereim is sokáig lógó orral jártak. Később Pu Csie öcsém és Jü Csing a császári rendeletre hivatkozva szintén levágatták hajfonatukat. Azon a napon, amikor Csen mester meglátta kopasz fejű tanítványait, sokáig mérgelődött, majd fagyos mosollyal azt mondta Jü Csungnak: „Add el a copfodat valami külföldi nőnek, bizonyára jó pénzt ad érte!”"

 

Pu Ji: Az utolsó kínai császár voltam 130-131.oldal, fordította kínaiból: Józsa Sándor 1964.    

qu2.jpg