Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A Nyári Palota kifosztása és elrabolt kincseinek sorsa I.rész

2019.06.22

c03fd55e71081b53a14f10.jpg

 

KÍNA KIFOSZTÁSA, 1860 - Minden évben, amikor előkerül a Császári Nyári Palota, a Yuanmingyuan neve az újságokban, szinte azonnal 1860, az ópiumháború és a palota becses kincseinek kifosztása kerül szóba. Örök seb marad Pekingben a műemlék romos oszlopainak kertje, mely egykor csodálatos pompában hirdette a Középső Birodalom fényét, s mely ma is a vereségre és veszteségre emlékeztet. Tudják-e valójában, pontosan mennyi tárgy tűnhetett el a hatalmas építménykomplexumból, ha még az utolsó palotapincsiknek sem kegyelmeztek, s még a luxuskutyusokat is elrabolták a fosztogató angol-francia csapatok?!

 

Qing Qianlong császár mint nagy művészetpártoló- és gyűjtő, sokáig kedvelt uralkodó hihetetlen mennyiségű kincset halmozott fel udvaraiban - nem tartotta számon, nem is biztos, hogy leltározták pontosan, mennyi volt - adókkal, ajándékokkal és maga által gyártatott porcelánokkal teletömte és lezáratta majd lepecsételte raktárait. Amikor pedig a Yuanmingyuant kifosztották, majd utána felgyújtották, minden irat vagy tűz martaléka lett avagy a fosztogatók magukkal vitték (ismerős a sztori?). Így nehéz pontosan felmérni, valójában szám szerint mennyi értéknek veszett nyoma - de a császári tárgyak mindenütt felbukkannak és finomságuk, kiváló minőségük révén könnyedén felismerhetők, nem lehet elsatírozni, hogy ez mondjuk exportporcelán vagy ajándék, hiszen a császároknak csak a legjobb járt meghatározó jegyekkel, szimbólumokkal, színekkel! Ezért az angolszász világ és a nyugati múzeumok nem verik nagydobra, ha számos értékes kínai csecsebecse pihen raktáraikban és pincéikben, a közönségnek nem mutogatják, és az interneten nem látható - mert a kínai állam megpróbálja felkutatni eltűnt értékeit, és minél többet abból visszaszerezni. Az a csupán néhány tárgy, ami itt-ott felbukkan, csupán csepp a tengerben!

 

Sok éven át a kínai sajtóban - kisebb változtatásokkal állították -, hogy 1,64 millió kínai régiség található mintegy 200 külföldi országban, 200 múzeumban.

 

Egy 1998-as pekingi látogatásán Nagy-Britannia akkori miniszterelnökét, Tony Blairt egy helyi újságíró megkérdezte, hogyan indokolja a British Múzeum 23 000 ilyen értéktárgy további birtoklását. Amikor 15 évvel később David Cameron érkezett Kínába, a kérdés még mindig ugyanez volt - és továbbra is válasz nélkül maradt.

 

2009-ben a Yuanmingyuan igazgatója, Chen Mingjie, 1,5 millió darab régi tárgyról beszélt, de már 2000 múzeumot említett, a korábbi adat tízszeresét. 2016-ra - a privát gyűjteményeket is beleszámítva - megállapították, hogy összesen 10 millió darab értéktárgy hever külföldön. A múzeumok közül leginkább váddal illetett British Múzeum közölte, hogy a tárgyaktól már megváltak idővel, és jelenleg csupán 15 darab olyan kincs van a birtokukban, mely a Yuanmingyuan Palotából származik. (sic! Azért ez szemtelen hazugság!).

 

A másik főbűnösnek tartott gyűjtögető a Château de Fontainebleau (Fontainebleau-i kastély) Franciaországban. Egy 2011-es interjúban próbálták megtudni, mennyi kínai régiséget őrizgetnek a Yuanmingyuan javaiból, és a kastély vezetője, Xavier Salmon azonnal rávágta: 600-800 darabra tehető az ilyen kollekció (jáde, porcelán, bronz, ékszerek). A kínai örökséget III. Napóleonnak vitték el a francia csapatok, majd a császárné, Eugénia kiválogatta a neki tetszetős tárgyakat és más, Ázsiából kapott ajándékaival illetve párizsi régiségkereskedőktől felvásárolt tárgyakkal összekeverve múzeumot nyittatott - mindenféle történelmi és művészeti ismeretek nélkül, csupán személyes indíttatásból, szubjektíven szelektálva. A franciák most azt állítják, hogy mindez a francia történelem része, ezért nem válnának meg a kínai kincsektől. (sic! francia giccskultúra..)

 

A műkincsek visszaszerzése darabonként, tárgyanként évszázadokig tartó, végtelen történet lesz! Még a mára világhatalommá lett tulajdonosnak is majd egyenként kell megküzdenie minden egyes elrabolt császári selyemruháért vagy porcelánért... Akkor mi vajon mit szólhatunk?