Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A Nap, a Hold és a Kakas (japán mese)

2014.08.12

 

Réges-régen történt, akkoriban, amikor még az égbolt gömbölyű, a Hold pedig szögletes volt, hogy együtt éldegélt a Nap, a Hold meg a Kakas, egy szép kis felhőházikóban.

Testvérek voltak, és igen-nagyon szerették egymást, de a két fiatalabbik a Napot szerette a legjobban, mert az volt közöttük a legbölcsebb.

Egyszer a Nap útnak indult, hogy végigvándoroljon az égbolton, a Hold és a Ka­kas meg otthon maradt. Sokáig üldögéltek, beszélgettek, mígnem egyszerre csak a Hold megpillantotta az égbolt másik sarkán a Bika csillagképét. Hirtelenében az az ötlete támadt, hogy jó lenne megszerezni a Bikát. A testvérek között szokatlan, eré­lyes hangon ráparancsolt a Kakasra:

- Tüstént indulj, és hozd el nekem a Bikát!

A Kakas meglepődött a furcsa kívánságon, bántotta testvérének durva hangja, de azért halkan válaszolt:

 - Hogyan is tehetném ezt meg, hiszen kicsi és gyenge vagyok ahhoz, hogy elhoz­zam neked a Bikát.

De a Hold most már kötötte az ebet a karóhoz. Veszekedni kezdtek, és addig ta­szigálódtak, lökdösődtek, amíg a Kakas leesett az égboltról, egyenesen a Földre.

Mikor a Nap visszatért a felhőházikóba, mindjárt kereste a kicsit, a Kakast. Mit volt mit tenni, a Hold kénytelen-kelletlen elmesélte a történteket. A Nap elszomorodott.

- Lám csak, nem tudsz te békességben, egyetértésben élni a testvéreiddel - mondta szigorúan, aztán így folytatta: - Azzal büntetlek meg, hogy soha többé nem jöhetsz velem együtt az égboltra. Mától kezdve csak akkor mehetsz el hazulról, amikor én már lefeküdtem.

A Hold már szánta-bánta, amit cselekedett, de hát segíteni nem lehetett a dolgon. A Kakas örökre a Földön maradt. A Nap megjósolta, hogy legkedvesebb testvére, a Kakas sohasem fogja öt elfelejteni, és lesni fogja, hogy láthassák egymást.

És valóban így történt. Azóta a Kakas hajnalban, amint a Nap megjelenik az ég­bolton, kiáll a legmagasabb szemétdombra, és nagyot kukorít, hogy mentől hango­sabban és mentől közelebbről köszöntse testvérét.

 - Kukurikú, kukurikú! - kiáltja torkaszakadtából, ami azt jelenti: "Nézzétek, ott van az én jó testvérem, üdvözöllek bátyám, felkelő Nap!"

    De este, mikor az égbolton megjelenik a Hold, hogy felváltsa a Napot, a Kakas beszalad a házikójába, mert látni sem akarja a gőgös Holdat.

 

Fordította: Hollós Tibor

In: Kis gyermekek nagy mesekönyve. 235-237.old

Móra Ferenc Könyvkiadó. Budapest. 1981. ISBN: 963 11 2564 5