Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A hosszú név átka (japán mese)

2014.08.03

Élt egyszer egy ember Ecsu tartományban, akinek meghalt a felesége, s csak egy kisfiú maradt utána. Az ember nemsokára újra megházasodott, és a második asszonytól js fia született. De az új asszony gyűlölte mostohafiát. Egyszerűen Kori­zannak nevezte, mert azt remélte, hogy a rövid név megrövidíti az életét is, s bízott abban, hogy a gyermek hamarosan elpusztul. Édesfiának azonban hosszú-hosszú nevet adott, hogy hosszú legyen az élete. Temérdek tanakodás után elkeresztelte hát Oniudo­koniudo-mappiraniudo-hiraniudo-heitoko-heiganokónak, s ehhez még hozzátette az előkelő hangzású Hemetanj-kameta-icsogiri-kacsogirika csocsoran-ocsogirka-sikisiki­andono nevet is, de még most sem volt elégedett, s ezért megtoldotta még néhány hangzatos dísznévvel: Heianji-temmoku-mokudono-ejzuke.

      Egyszer aztán a gyerekek a folyóparton játszadoztak, és Kori-zan, a mostohafiú be­leesett a folyóba. Az emberek, akik a közelben voltak, észrevették, és kiáltozni kezdtek:

      - Kori-zan beleesett a folyóba!

      Meghallotta az apja, odaszaladt és kimentette. Nem sok idő múlva, játszadozás köz­ a folyóba pottyant a másik fiú. Az emberek észrevették, s odakiáltották az apjának:

- Hé, hallod-e, -Oniudo-koniudo-mappiraniudo-hiraniudo-heitoko-hejganoko-he metani-kameta-icsogiri-kacsogirika-csocsoran-ocsogirka - sikisikiandono- heianji - temo­ku-mokudono-ejzuke beleesett a folyóba!

De mire a szü1ők meghallották, hogy tulajdonképpen mi történt a gyerekkel, már messzire sodorta a fiút az ár. Kis híján beleveszett az örvénybe. Hétnapi járóföldre ért partot, majd lekopott a lába, amire hazaért.

 

Fordította: Lengyel Balázs

Kisgyermekek nagy mesekönyve, Móra Ferenc Kiadó Budapest, 1975.

Ötödik kiadás. ISBN 963 11 0375 7