Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Gárdonyi Géza - A láthatatlan ember (1902)

2021.09.19

gg1.jpg

Szerző: Gárdonyi Géza

Eredeti könyvkiadás: 1902, Singer és Wolfner

Műfaja: történelmi regény

Megjelenése: 1901 nyarától folytatásokban adta közre a Budapesti Hírlap.

"Uj regényünk Csütörtökön kezd­jük közölni Gárdonyi Gézának A láthatatlan ember cimü eredeti regényét..." - az első rész 1901.06.27-én (csüt.) jelent meg.

Előzmények:

1895-ben a milleniumi készülődés a történelmi regények útjára tereli Gárdonyi Géza érdeklődését."Első napja a nyári ruhának és a cserebogárnak. A milleniumi kiállítás megnyitása. Én bizony nem húztam frakkot. Utálattal néztem végig, a német familia mint fogadja "Magyarországon"hódolatát. A király - kopasz saskeselyű - vörös kucsmában és fehér ködmönben. A királyné feketében. Árpád ivadékai részint prémes magyarban, részint nyáriban. Keverve cilinder és frakk. Főképpen a kereskedők voltak díszmagyarban, meg a grófok, mágnások. A király beszédétől meg a "Gotterhaltétől" rosszul lettem. Ebéd után betegen feküdtem le." (1896.05.02. Gárdonyi - Napló) Este a miniszterelnökkel beszélgetve megtárgyalják, hogy a király most is alázza a nemzetet, az író észreveszi, hogy a miniszterelnök sírva fakad.

A festészet vitte közelebb a hunokhoz. Korábban egyszer - még az 1890-es években, a körkép divatjának hatására akarta megfesteni Attila temetését. Mivel nem sikerült, félbehagyta s megfeledkezett róla. Munkácsy Mihály temetése aztán a török kori témáktól ismét Attila felé ragadja gondolatait.

Kutatásai rávezetik arra, hogy a magyarok történetét a korabeli történelemkönyvek éppen meghamisítják. "A magyar történetírásban Hunfalvynak Batu káni szerepe volt: földúlt és elégetett minden hagyományt. A hun rokonságot merőben megtagadta, s Atilla magyar dicsőségét beledobta az Akadémia szemetesládájába." (Gárdonyi Géza jegyzete)

Adatgyűjtése kiterjed néprajzra, régészetre, lejegyzi a különböző népek harci kultúráját. 1901-ben utazást tesz Franciaországban, hogy felkeresse az ókori Catalaunum vidékét.

gg2.jpg

Címe: Több változat után nyeri el az eredeti címet. "A regény címét sokáig nem találtam meg. Első címe volt: Napenyészet. Ezt üresnek láttam. A második: Szerelem rabszolgái. Ezt meg jókaisnak éreztem. Ezt is törültem. Legyen: Láthatatlan ember."

Írói nézőpont: Zéta, a történet főszereplője meséli el egyes szám első személyben.

Zéta (eredeti nevén Teofil) - trák rabszolga, majd Priszkosz rétor felszabadította szolga, később a hunok rabszolgája. A név görög betű, ejtsd: "dzéta". "Z" megegyezik Gárdonyi eredeti szász családnevének kezdőbetűjével is: Ziegler. 

Cselekmény: (ha elmondom, nem olvasod el!)

Szerkezete: 65 fejezet, egy síkon futó cselekmény.

Szereplők:

Keletrómai Birodalom

Priszkosz rétor - bizánci tudós követ, akit a hunokhoz küldenek

Maksziminosz - görög patrícius, birodalmi követ, Zéta első gazdája

Nigró - Miksziminosz szerecsen rabszolgája

Vigiliász - a bizánci császár tolmácsa, részt vesz a hun király elleni merényletben

Krizafiosz - Theodoziusz császár kedvelt testőrkapitánya, merényletet tervel Atilla ellen

Theodoziusz - bizánci császár, a történet közben meghal, és Ruhelia követi a trónon

Nyugatrómai Birodalom

Romonusz, Romátusz, főtiszt és Promótusz, Pannonia kormányzója - A Nyugatrómai Birodalom követei

Szent Lupusz püspök - Troyes püspöke, ki behódolva a hunoknak, megmenti a városát

Hun Birodalom

Atilla/Átilla - a hunok királya (Gárdonyi írása szerint ebben a névalakban), Isten ostora

Csáth vezér háza népe

Csáth - Atilla rokona és fővezére, Zéta hun gazdája

Emőke - Csáth leánya

Deél - Emőke alacsony rangú udvarlója, hun szökevény

Dzsidzsia - Emőke avzon (itáliai latin) rabszolgalánya, Zéta csodálója

Rába asszony - Csáth cselédje

Hun előkelőségek és az udvar népe

Rika királyné asszony - Atilla fő felesége,a hunok királynéja

Csaba királyfi - a király legkisebb és kedvenc fia, 10 éves

Aladár királyfi - Atilla fia

Edekon - Atilla hűséges vezére, követe Bizáncba és Ravennába

Oresztész - Atilla görög származású vezére

Szabad-Görög - felszabadult görög rabszolga, ki hun előkelő lett

Eszlász - Atilla követe a bizánci császárhoz

Táltosok - főrendűek:

Káma - a hunok vak főtáltosa, rangidős pap, viharcsillapító és főáldozó. "Annak a papnak az a híre volt, hogy belelát a jövendőbe. De nem szabad mindent megmondania, mert ahány igét elárul a jövőből, annyi napot veszít abból a száz évből, amely neki ki van mérve ezen a világon."

Bial - hun gyógyító táltos. "Áldozásokon ő fogta föl az állat vérét, s öntötte az oltár alá az üregbe, a Gonosznak."

Iddár - hun áldozó táltos, kb. 70 éves. "A hangja dörgő, a tekintete olyan erejű, hogy a levegőben megállította az ellenség nyilait úgy, hogy a nyilak ártalom nélkül estek le a földre."

Zobogány - ifjú hun táltos és énekes pap. "Azt beszélték róla, hogy van egy imádsága, amellyel eltompítja az ellenség fegyvereit, s ólommá változtatja az acélt is."

Írnokok - szolgarendűek:

Ména-Ságh - fehér hun ravó (írnok) szolga, 45 esztendős

Csege - fehér hun ravó (írnok) szolga, kancsal, hajdan római rab

Rusztikiosz - görög rabszolga, a hunok ravója (írnok)

Konstantinosz - görög rabszolga, a hunok ravója (írnok)

A hunok rokonai és alattvaló népei

A szerző leírása szerint alábbiak vettek részt a galliai hadjáratban illetve a catalaunumi csatában:

*alánok - Hosszú lándzsájukkal úgy jöttek, mint valami nádrengeteg. Királyuk egy zömök, villogó szemű ember. Öregecske, de tűzrőlpattant. A népe azonban nem zömök: többnyire szálas, hosszú nyakú, ívelt szemöldökű ember.

*neurok - Csupa farkasbőrbe öltözött ember. Még a zenéjük is vonító kürtök. A hunok azt beszélték, hogy valóságos farkasokká tudnak átváltozni.

*bellotonok - Vad nép. Szakálluk mellig érő. Parittyával lőnek íj helyett, s persze éles követ. Sípolva, danolva jöttek.

*gelonok - Valamennyien kaszával voltak fegyverkezve, s a hátukon emberbőrből készült kacagányt viseltek. A pofájuk piros és sárga festékkel úgy be volt karikázva.

*baszternek - Ázsiából. Az asszonynép is velük. De csak a fiatalja. Az is mind fegyveres. Tornyos rézsisak a fejükön. A bal karjukon nádból font pajzs. A kardjuk bronzból való, széles és nehéz. Nyilaik mérgezettek. 

*kazárok - akiket az előbbi évben hódított meg a hun. Az íjuk másfélszer olyan hosszú, mint a termetük. A hátukra fekszenek, és lábbal feszítik ki. Szép barna nép különben, de alacsony homlokú. A nyilaikat nem tollazzák. A nyergükön szöges fabuzogány lóg.

*rugok - sok veres hajú ember, sasszeműek. A subáikat is vérszín vörösre festik. Kétélű szekercével harcolnak. Húsz-harminc lépésre is célt találnak vele. A cél az ellenség lova feje. Ha a ló lerogyott, hosszú lándzsájukkal rontanak a lovasra.

*scirek - fehér arcú, szikár, nagy csontú nép. Azoknak is széles szekerce függött a nyergükön. Íjaik kettős hajlásúak.

*turcilingek - Kerek pajzsú, rövid kardú népség. Csak a kardjuk szép: fényesre sikált vörösréz. Azt mondták róluk, hogy csak akkor elegyednek csatába, mikor már a hun lovasság az ellenséggel összekeveredve viaskodik.Vöröshagyma-zabálók.

*herulok - A világ leggyorsabb lovasai ők. Nem irgalmaznak senkinek, de maguk se könyörögnek kegyelmet soha. A zászlójuk csupa halálfő.

*kvádok - egy töredéke. Nagy termetű, bokros szemöldökű nyilazók. Az íjuk olyan erős, hogy a nyilat a deszkán is átröpíti. Prémes bőrökből való köntösüket tán nem is szűcsök varrják: irtóztató a szaguk.

*svábok - A vállukon rézlemez, s azon a szöges csatacsép, amellyel a lovat is leütik. Azok csak egynéhány ezren jöttek. Kék szemű, nagy orrú nép.

*osztrogótok - Azok már gyalognép voltak. Csizmájuk térden fölül érő. Sisak helyett állati fejbőrt viseltek, sörényesen, szarvasan. A kardjuk hosszú és egyenes. Három fejedelmük három egytestvér: Elemér, Todomér és Idamér. Rettentő nagy nép az. Valamikor az övék volt fél Európa: a Volgától a Keleti-tengerig legeltek a gót nyájak. Azonban jött a hun erő. Balambér kettészakította a nagy, erős népet. Fele Galliába menekült. Azokat nevezték vízigótoknak, vagyis nyugati gótoknak. A nép másik fele meghódolt a hunoknak. Azokat nevezték osztrogótoknak, vagyis keleti gótoknak.

*gepidák - Akiknek királya, Ardarik, majdnem mindenkor Atillánál lakott. Ki Ardariknak mondta a nevét, ki Aladárnak - neki jó volt mindenképpen, mert írni-olvasni nem tudott.

*szarmaták - Szoknyás férfiak. Egynyelvűek a hunnal. Zömök termetű, rövid nyakú nép. Lándzsájuk állati szarvakból készült. Fegyveres nők is jöttek velük, víg nótázással; párducizomzatú, macskaszemű hölgyek. Azok pajzsa darvak háti bőréből készült, sisakjuk pedig fából. A szarmaták úgy isszák a lóvért, mint mi a bort.

*rokszolánok - Lovas, nyilas nép az is. A szarmaták rokonai. A nyergükön madzagon vagy szíjon emberi koponya lóg. Abból isznak. Elhozták a családjukat is, mert ott a hazájuk, ahol a sátorfát leütik. Mosolygó asszonyaik kíváncsian néztek ki a bőrökkel fedett öblös szekerekből.

*jászok - Az alánok idevaló raja. A legközelebb lakók. Már nem is külön nép, mert rég beolvadt a hunokba, csak a ruhájában különbözik: csontlemezekből faragott pikkelyruhát viselnek a harcban. A lovukat is tetőtől talpig olyannal födik. A pikkelyt durva vászonra varrják, s olyanok, mintha emberré vált halak volnának. De szépfajta nép: barna és holdas szemöldökű, hosszú nyakú. Mind szálas. Nyilazásban első a világ minden népe között.

Az író a hunok fajairól: - hunok és magyarok 

"Végül beözönlött mind a hun nép, a fekete hunok és fehér hunok. Az utóbbiakat hunugoroknak, hungaroknak is nevezik, fele részben meg magukat magyariaknak mondják, mert a Magyar nevű család van köztük legjobban elszaporodva. Akkor láttam csak, hogy a fehér hunok nem csupán a ruhájukért viselik a fehér nevet, hanem azért is, mert az arcuk fehérebb a fekete hunokénál. A hajuk gesztenyeszínű, néha szinte szőke. A fekete hunok haja mind koromszín fekete. Csáthnak bizonyára hunugor volt az első felesége, mert Emőkének is a haja gesztenyeszínű. Ó, gyönyörűm, hol van már a te gesztenyeszínű szép hajad!...

Azok a hunugorok mind két karddal fegyverzetten érkeztek. A jobb oldalukon egyélű kard, a bal oldalukon kétélű. A magyarok közt némelyeknek lándzsa helyett fokos villog a kezében, hasznosabb harci szerszám a lándzsánál. Sok nyergen meg árkányt lehetett látni, szőrből font zsineget, amely arra való, hogy a futó ellenséget lerántsák vele a nyeregből. Özönlöttek nagy muzsikaszóval, danolva, táncolva, mintha lakodalomba jönnének.

A magyarok szénás-zabos szekereit az ugorok követték. Halászatból élő gyalognép az. Nem annyira nyílt harcra való, mint inkább arra, hogy a tábort védje, ha netán az ellenség a szekerekig nyomulna, meg hogy útközben meg-megvonja a hálóját a vizekben."

Szerzői állásfoglalás:

A kutatások nyomán  Gárdonyi Géza azt az álláspontot képviseli, hogy Attila és a hunok NEM vesztették el a catalaunumi csatát, sőt győztesen tértek haza. Ezt azonban - vele azonosuló - főszereplője nem érzékelheti, hiszen a csatatéren marad sebesülése és betegsége folytán, s csupán később térhet vissza a hunok szálláshelyére. Erről a gondolatsorról cikket jelentet meg "Igazítások Atilla történetein" címmel a Budapesti Hírlapban (1901), amely azonban visszhang nélkül marad.

A hun-magyar kérdést is úgy mutatja be, hogy a magyarok azonosak a hunokkal, azok egy fajtája, ők az ún. fehér hunok. A hun-magyar rokonság elve számára egyértelmű, megkérdőjelezhetetlen. Az Akadémia által finnugornak nevezett ugorokat a magyarok alávetett népeként értelmezi.

A hunok és ellenségeik szellemisége: A szerző mindenben a hunokat pártját fogja. Attila egyszerű és fényességes egyszerre, mindenek felett való, népe számára istenített ember, akiben hisznek és bárhová követik. A nép körében forog és személyesen ítélkezik. A hunok a római birodalmak korrupt rendszerével ellentétben a becsületesség példaképei, csupán látszólag barbárok. De Zéta nem csupán Emőkébe szeret bele, önmaga is hunná kíván válni teljes valójában. A csaló, álnok, "fejlett és civilizált" Róma és Bizánc helyett a természetes és őszinte létforma kívánalmáig jut el. 

A hunok székhelye: az író hagyatékában részletes jegyzetek voltak arról, hová is kerüljön a hunok királyának központja, székhelye. Számos hely vetélkedett ekkoriban az elsőségért. Végül a Tisza környékére és Szegedre esett választása. Miért is ne lehetne akár ott?

A színpadra vitt Láthatatlan ember (1905.december)

gg3.png

gg4.jpeg

Az iskolai kötelező tananyagok és olvasmányok listáján:

gg5.png

Eger, Leánylíceum és Felsőker. Iskola (1932) - VII. és VIII.osztály

Külföldi fordítások (fülszövegekkel)

Ich war den Hunnen untertan / 'A hunok szolgája voltam'

Übersetzung: Heinrich Weissling

Ausgabe: Corvina Kiadó, Budapest 1959, 1987, 2002 / Heyne, München 1984

Graphik: Adam Würtz

(DE) Mit einer byzantinischen Gesandtschaft kommt Zeta, ein ehemaliger Schreibsklave des Priskos, zu den Hunnen. Er verliebt sich in eine Herrentochter und bleibt, obwohl er keine Gegenliebe findet, im Lager Attilas. Mit seinen Augen sehen wir den sagenumwobenen Herrscher über weite Teile Europas, mit seinen Augen sehen wir die Welt des 5. Jahrhunderts. Zeta erzählt sein Leben, und seine Worte fesseln bis zum guten Ende, der Flucht nach dem Tode Attilas in die alte Heimat am Hellespont. Gárdonyi, einer der volkstümlichen Erzähler Ungarns zu Anfang unseres Jahrhunderts, faßt in diesem Roman die Wirren der Völkerwanderungszeit in einem Geschichtsbild von faszinierender Weiträumigkeit und Farbenfülle zussamen.

Slave of the Huns / 'A hunok rabszolgája'

Translation: Andrew Feldmár

Edition: Corvina Kiadó, Budapest 1964

(EN) The narrator and hero of the novel is a young Byzantine nicknamed Zeta. At the start he is sold into slavery as a child, and bought by Maximinus, in whose household he is treated sadistically. He then becomes a slave of Priscus, who treats him much better, and eventually frees him. He accompanies Priscus on his visit to Attila, and falls in love with Emőke, the daughter of a Hunnish nobleman. He commits himself to slavery among the Huns in the hope of eventually marrying her, to some extent going native among them. It includes dramatic accounts of the Battle of the Catalaunian Plains between the Huns and the Romans, and the funeral of Attila. (Wikipedia eng.)

El esclavo de Atila / 'Attila rabszolgája'

Traducción: Jacobo Rodríguez

Edición: Valdemar, Madrid 1998

(ES) Sinopsis: Zeta, el narrador de El esclavo de Atila, un joven esclavo al servicio de un embajador de Bizancio en la corte de Atila, es el instrumento del que se sirve el escritor húngaro Géza Gárdonyi para llevarnos a los escenarios que conocieron los embates de los hunos contra el Imperio Romano en las vísperas de la gran invasión de los anos 451 y 452 de nuestra era.
Gracias a la presencia de Zeta, que renuncia a la libertad y se entrega a los hunos como esclavo por amor a una de sus mujeres, podemos disfrutar de una reconstrucción histórica pródiga en cuadros memorables, como el que narra el avance del ejército de los hunos a través de la Galia, arrasándolo todo a su paso, o la visión que de la tremenda jornada de los Campos Cataláunicos da uno de los participantes en ella.

Byłem niewolnikiem Hunów / 'A hunok rabszolgája voltam'

Wydawca: Instytut Wydawniczy „Nasza Księgarnia”, Warszawa (Varsó) 1984

(POL) A lengyel fordításról:

"E regény megjelenésére (Egri csillagok) 1962-ig várni kellett, de ugyanebben az évben A láthatatlan ember lengyel változata is napvilágot látott Varsóban. A megbecsült Czytelnák, illetve az ifjúsági kiadó gondozta könyvek átültetése az ugyancsak volt menekült Ella Maria Sperlingowa és a már magyar szakot végzett első lengyelek közül való, akkor még kezdő műfordító Andrzej Sieroszewski nevéhez fűződik. Érdemes megjegyezni, hogy a hatvanas évek elején erősödött fel a Visztula partjai mentén a magyar elsősorban a XX. századi irodalom iránti igényes, tervszerű érdeklődés.
Bár Gárdonyi A hunok rabszolgája voltam men megjelent alkotása „csak” a legfiatalabbak kiadójának köszönhető, kritikai visszhangja nagyobb volt, mint az; Egri csillagoké."(Molnár István)

Atila / 'Atilla'

Fordító: Judita Trajber (szlovén)

Kiadás: Zalozba Kmečki glaks, 2011 Ljubljana, Slovenija

Utószó: Judita Trajber műfordító

(SLO) Slikovita pripoved o Hunih iz obdobja, ko jim je vladal Atila, imenovan tudi Bič božji. Zgodbo pripoveduje Zeta, cesarjev knjižničar v Konstantinoplu, ki ga je pri dvanajstih letih oče prodal za sužnja nekemu dostojanstveniku. Tu je Zeta strahotno trpel, dokler ga ni odrešil zgodovinar Prisk in ga vzel za služabnika, sčasoma pa je postal njegova desna roka. Pot ju je nato vodila k Hunom, kjer ga je hči nekega mogotca tako prevzela, da je sklenil postati eden izmed njih in se z njimi bojevati proti Rimljanom.

Megjegyzések:

Igazítások Atilla történetein (1901.04.06. Budapesti Hírlap) https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiHirlap_1901_04/?query=G%C3%A1rdonyi%20hunok&pg=103

Bejelentés a regény leközléséről (1901.06.25., 26.,27. Budapesti Hírlap) https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiHirlap_1901_06/?query=G%C3%A1rdonyi%20hunok&pg=510

Források:

* Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember. 1967, Móra Kiadó. Utószó és Gárdonyi jegyzetei

* Lipp Tamás: Így élt Gárdonyi Géza. 1989. Móra Kiadó (idézet a milleniumról, 98-99.oldal, idézet a címről: 148.oldal)

* Molnár István: Ismerik-e Gárdonyit Lengyelországban? Hevesi Szemle 1982/3.

* Színpadra vitele / Nemzeti Színház. Magyar Színpad 1905.12.13.

* Szent Benedek-rendi Kat.Gimnázium, Pápa 1929. Értesítő

* Angolkisasszonyok Leánylíceuma, Eger 1932. Értesítő