Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

BLOGOLOK - Empress Ki - A császárság kincse avagy a valóság szerepe a koreai drámában

2017.02.05

a-csaszarsag-kincse--97037.jpg

EMPRESS KI / KI HWANGHU / A CSÁSZÁRSÁG KINCSE (2013-2014 MBC)

Ülök a gép előtt, nézem a drámát - már talán úgy ötödször, harcona-marcona mongol katonák luxusjelmezekben, 80 ezer dolláros selymekben - és akkor hátulról megszólal a család: "Ezek ugye nem mongolok? Túl szépek ahhoz, hogy mongolok legyenek...csak nem már megint koreai drámát nézel?"

Hogyne, már a 30.verziót olvasom, ami a valóságot boncolgatja, és hogy annak mi köze van "A császárság kincséhez" - persze hibát hibára halmozva, tele mindenféle tévképzetekkel és történelmi tévedésekkel ill. nyugati félremagyarázásokkal, már csak a mesére, a történetre magára nem figyel senki.

Nem az a lényeges, hogy Ki úrnő nem olyan volt valójában, ahogy szerepel a drámában, hanem az, hogy miért ábrázolták éppen így, miért szépítettek alakján ennyit. És persze Kína legsemmirekellőbb mongol nagykánjaként a sárkányos trónuson uralkodó császárainak egyike sem nézett ki soha úgy, ahogy egy ideális 21. századi akciószínész, de nem az a fontos, hanem az, hogy miért is válik inkább sajnálatraméltó alakká!? Hogy Wang Hye létezett, azt persze tudjuk (bár sok blog eltünteti őt a semmibe, mondván,. hogy nem is létezett), csak az a kérdés valójában, miért kapta inkább Gongmin király tulajdonságait, s mi okból vált a valóságban tehetetlen senkiből a doramában abszolút pozitív, népét védelmező legendás hőssé?

A történet persze teljesen nyitva hagyja a véget, mintha majd lenne egy folytatás, melynek azonban semmi köze nem lesz sem Koreához, sem Koryóhoz, sem a mesékben sem a valóságban! De ezt már írják meg a mongolok, ha ugyan akarják! A kis Ayushiridara történetét totálisan a homályba veszejti, és pontot tesz Dzsingisz kán népének végzetére -  Ayu pedig sosem nő fel, ez lesz talán "a mongolok titkos története" vagy büntetése koreai szemszögből ...

S hogy miért ideálisabb még így is minden, mint a valóságban? Mert Koreának hősök kellenek, mint minden "kis" népnek", történelemfényezgetés, kultúrfényezgetés, önvédelem, országimázs, a "nemúgyvoltahogyvolt" és az önbecsülés növelése. S mindezt még exportálni is kell - méghozzá epizódonként 200-400 ezer dolláros összegekért. Így pedig már ugyan nem mindegy, mégis hogy fog kinézni a kínai császár, ha eladjuk a drámát Kínában, hiszen legalább olyannak kell lennie, mint a kínai drámák kínai császárainak, s Koryo királyának is legalább olyan nagy harcosnak kell lennie, mint a kínai wuxiákban röpködő kungfuhős királyoknak és császároknak. S persze nem árt hozzá egy közös ex-ellenség sem.

Imázs 2.0, soft power 21.századi módra...Ennyi, a többi pedig csak export, gazdaság, marketing és mindenféle 21.századi kütyükön múló dolog.

Ayu, a cukiságfaktor pedig ad egy csöpp pozitív képet a mongolokról, akik valójában koreaiak . Szóval 10 ezer évig éljen ... a koreai drámabiznisz, hajrá picur!

Várhatjuk a következő történetet!