Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

BLOGOLOK - A KREATÍV GICCSRŐL

2015.03.27

xiah.jpg

A cikk:

http://colorcam.blog.hu/2015/03/25/minden_ami_giccs_koreai_szepseghullam

- Hát akkor mi a baj Lee Joon szemeivel? A tegnapi divatról szóló cikk margójára. A divatkritikus - Wikipédiából és blogokból összeollózott, némileg tudóskodó magyarázataihoz próbáltam megfejteni tegnap este a kreatív giccs fogalmának mibenlétét. Végül megállapítást nyert: próbáljak elvonatkoztatni, mintha újdonság lenne, és akkor majd pozitívnak érzem a cikk végkicsengését....ez persze elég nehéz, majdhogynem nem megy, ha elfogultsággal szemlélődünk. Ilyen szemszögből tekintve lehetséges ez a megfejtés is, és feltételezzük, hogy a cikk alapjában véve szimpátiából született - még akkor is, ha forrásaira magunk jöttünk rá. Amiben viszont magánvéleményem van:


1. / A fogalmak összemosása, amit a Wiki vagy a blog táplált - önmagában az androgének jelensége és a Flower Boy/Kottminam összefügg is egymással, meg nem is. A nőiessé finomított színpadi lények és arcok, és a 2009 körül a japán Hana Yori Dangoból született gazdasági jólétet sugárzó "gazdag és szép" társadalmi hisztériája, a férfiak kisebbségi érzéseiből táplálkozó kozmetikai és tárgyi (órák, ékszerek, ruhák) hihetetlen mértékű felvásárlása kissé azért időbeli eltéréseket mutat. A japán hatás azért mindenesetre elég egyértelmű, egy időpontra esik a Japánban tanuló miniszterelnök országvezetésével, aki azt mondta, le kell őket utánozni. Az első megjelent vizuális élmények mind japán hatást sugalltak, akár tetszik ez a Korea-fanoknak, akár nem - és a japán exportpiacra nyitottak (80%-ban). Ezt a cikk írója tökéletesen figyelmen kívül hagyta, ahogy forrásai is rendre elfelejtik.


2. / A forrást akkor is meg kell jelölni, és pont - ez nem vita kérdése, ha a cikk írója bárhonnan is gondolatokat kölcsönzött, akkor nevezze meg, honnan vette azokat. Mi elég egyértelműen kitaláltuk, a szálak egysíkúan merre és kihez vezetnek, mert azok mindig egyetlen ember véleményét képviselik, hogy a többi csak követi, vagy esetleg önálló gondolkodásra is képes, az már más összefüggésekben értelmezhető.


3. / No akkor mi is a baj Lee Joon szemeivel? Azon a szokásos diszkriminatív kijelentésen kívül, hogy ferde, mert ázsiai, és 100 emberből 99 még mindig nem tudná megmondani, hogy melyik országból, vagy melyik népcsoportból való. Talán egyszerűen könnyű lenne rávágni, megint egy kínai (mert ugye mindenki kínai, aki mongoloid szemű). Kissé meredek húzás volt azért a buta Justin Bieberrel példálózni, akinek a szeméből csak az infantilis sötét semmi árad - a jellegzetes nyugati imázs -, ezzel teljesen egyetértek, neki aztán festhetik akármilyenre a szemét sajnos, sok hatást ki nem vált.

Hallom a gazdasági irigység hangjait is: "Ezeknek a koreaiknak de jól megy, van pénzük sminkre, divatdiktátorok öltözékeire, plasztikai sebészre" - pedig ez a ruha nem az övé, a smink csak egy kozmetikai cég reklámja, és a haj pedig valamelyik hajfodrász mesteri menedzsmentje. De kreatív giccsnek összességében azért mégsem nevezném: egységes stílus, egységes fellépés, egységes országimázs, egységben az ERŐ, - míg Európában nézzük irigykedve, hogy hová haladnak odaát a világ másik végén, és számolgatjuk, hány centis legyen az uborka mérete 6 hónapi teljesen felesleges, időpocsékoló parlamenti vitával, addig ők eladnak, kasszíroznak, növelik vele a gazdaságot, elfogy több ezer SMART-TV, háromszorosára nőtt pár év alatt a beutaztató turizmus, és mindenkivel elhitetik, hogy mind ők maguk, mind országuk tökéletes.


Színház az élet, hiába :)  Szóval ennyit a koreai kreatív giccs mibenlétéről...egyelőre!